|
Személyi jövedelemadó
Amennyiben a gazdasági társaságok a Szja törvény 69. § (1) bekezdés d)
és e) pontjában foglaltak alapján adnak a munkavállalóknak személyes
használatra feltöltő-kártyát, akkor az ennek révén adott juttatás (a
magáncélú használat) adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.
A
Szja törvény 69. § (1) bekezdés d) pontja alapján természetbeni juttatás a
munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos
feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék
vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, feltéve, hogy a
termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden
munkavállaló számára ténylegesen is elérhető. E rendelkezést kell
értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a munkáltató elhunyt munkavállaló
közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanulók, kötelező
szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók, továbbá - volt munkáltatóként
(annak jogutódjaként) - nyugdíjban részesülő magánszemélyek részére juttat
az említettek szerint adóköteles bevételt.
A 69. § (1) bekezdés e) pontja a szerint természetbeni juttatás
a munkáltató által több munkavállaló részére a kollektív szerződésben
rögzített, vagy kedvezményesen biztosított termék vagy
szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatásra
jogosultak körét a kollektív szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a
munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más
közös ismérv alapján határozza meg. E rendelkezés alkalmazásában a
munkavállalóval esik egy tekintet alá az elhunyt munkavállaló közeli
hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai
gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha volt munkáltatója
(annak jogutódja) nyújtja a részére e szolgáltatást - a nyugdíjban
részesülő magánszemély is.
Egyéb esetekben a feltöltő-kártya juttatás
a magánszemély adóköteles jövedelme. A Szja törvény 2. § (6) bekezdése
szerint az adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a
magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek
és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés
körülményei határozzák meg.
Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonyban
álló magánszemélyek esetében bérjövedelemnek, a társas vállalkozás tagjai
esetében nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a
feltöltő-kártya juttatása címén keletkezett jövedelem. Egyéb esetben
(amikor a magánszemély nem tekinthető alkalmazottnak és tagnak sem a
juttató szempontjából) a felöltő-kártya juttatása címén szerzett jövedelem
egyéb összevonandó jövedelemnek minősül, mivel a juttatás a kifizető
(munkáltató) tevékenységhez nem kötődik.
Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott
készpénz-helyettesítő eszköz csak a Szja törvény külön rendelkezése
alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás
körülményei egyebekben megfelelnek az előző rendelkezésekben
foglaltaknak.
A feltöltő-kártya vásárlása az egyéni vállalkozóknál
vállalkozói kivétnek minősül, ha az adózó nem tudja hitelt
érdemlően bizonyítani, hogy kizárólag a vállalkozással kapcsolatos
hívásokat kezdeményeztek a feltöltő-kártyás mobiltelefonokról. A Szja
törvény alapján vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során
személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg,
valamint a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek
kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói
költség, amelyet a Szja törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására
vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az alkalmazottai részére juttat
feltöltő-kártyát, akkor annak juttatáskori értékét az alkalmazott
szempontjából csak akkor tekintheti természetbeni juttatásnak, ha az Szja
tv. 69. § (1) bek. d) pontjában foglalt feltételeknek megfelel a juttatás
módja.
A társasági és osztalékadó
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
3. számú mellékletének B/3. pontja szerint a vállalkozási tevékenység
érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül az adózó által a
vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője,
tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval
korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont],
valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi
jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó
törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő
kötelező befizetés.
Számviteli törvény idevágó rendelkezése
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint személyi
jellegű egyéb kifizetések azok a kifizetések, amelyeket a
munkáltató a munkavállaló részére jogszabályi előírás vagy saját
elhatározása alapján teljesít és nem tartoznak a bérköltség fogalmába.
Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a
szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy
tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg,
továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok.
Bérköltség minden olyan - az üzleti évhez kapcsolódó, - kifizetés, amely a
munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes
rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság,
ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése
ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a
munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre
bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után
elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a
további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai
elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen
kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem,
illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási
járulékoknak.
Személyi jellegű egyéb kifizetés különösen a szerzői
jogdíj, a lakhatási költségtérítés, a lakásépítésre nyújtott támogatás
(ideértve az átvállalt kamatot és kezelési költséget is), az étkezési
térítés, a munkábajárással kapcsolatos költségtérítés, a jubileumi
jutalom, a dolgozó kötelezettségvállalásának térítése, a bányászati
keresetkiegészítés, a tárgyjutalmak, az egyéb természetbeni
munkajövedelmek, a megváltozott munkaképességű munkavállalók
keresetkiegészítése, a betegszabadság díjazása, a munkáltatót terhelő
táppénz, táppénz-kiegészítés, a munkavállaló részére kötött, de a
munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja, az
önkéntes pénztárba befizetett munkáltatói tagdíjhozzájárulás, a
magánnyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói tagdíj kiegészítés, a
munkáltatót terhelő, illetve általa átvállalt személyi jövedelemadó, a
jóléti és kulturális költségek, a végkielégítés, a munkáltatói
hozzájárulás a korengedményes nyugdíj igénybevételéhez, továbbá az
alkalmazottakat, munkavállalókat megillető kifizetések, mint a napidíj, a
különélési pótlék, a jogszabály alapján fizetett költségtérítések, a
sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően fizetett személyi
alapbér, a találmányi díj, a szabadalom vételára és hasznosítási díja, az
újítási díj, az ezekkel kapcsolatosan fizetett közreműködői díj, valamint
nem a munkaviszonnyal összefüggésben fizetett szerzői, írói és más szerzői
jogvédelmet élvező munkák díjai, az azokkal kapcsolatos közreműködői
díjak, a mezőgazdaságban részesmunkát végzők díjazása, a reprezentáció
költségei, és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb
munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek. Ennek
megfelelően a felsorolt személyi körnek adott feltöltő-kártya juttatása a
vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül.
A Tao
törvény 8. § (1) bekezdés d) pont szerint az adózás előtti eredményt
növeli a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény
csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és
tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben
a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3.
számú mellékletben foglaltakra.
Ennek alapján, ha a feltöltő-kártya
juttatása a Tao törvény 3. számú mellékletének 3. pontjában felsorolt
személyi körön kívüli magánszemély részére történik, akkor az ilyen
jogcímen költségként elszámolt összeg a Tao törvény 8. § (1) bekezdés d)
pont szerint (vagyis, ha nem minősül a vállalkozási tevékenység, a
bevételszerző tevékenység érdekében felsorolt költségnek a körülmények
vizsgálata alapján) az adózás előtti eredményt
növeli. |
