Kedves Mindenki! > Veletlen talaltam a temahoz kapcsolodo > cikket az Ado Levelek2003/3. szamaban > a 45. oldalon.
Na, akkor egy kicsit beszélgessünk erről a témáról: Az ÁFA tv. 2003. évtől hatályos módosítása (ÁFA tv. 33.§. (4)) egy huszárvágással megoldotta a problémát, amely az adóbevételek beszedésében érdekelt adóhatóság és a személyes jellegű kiadásokat a vállalkozásuk érdekében költségként feltüntető adózók között feszült évek óta. Bár a jogszabály nem feltétlenül állná ki az alkotmányossági próbát, jelenleg - jobb híján - az általános forgalmi adó levonási jogának érvényesítése során ezeket az előírásokat kell követni. Az új szabályozás lényege, hogy - a törvénymódosítás indoklása szerint - a gyakorlatban tapasztalt visszaélések miatt indokolatlan az áfa-levonást lehetővé tenni olyan helyzetekben, amikor bár a beszerzést adóalany eszközölte, lényegében fogyasztás történik. Különösen ilyen lehet a reprezentáció, a szórakoztatás és egyes luxuskiadások. Ennek megfelelően a törvénymódosítás - a jogbiztonság erősítésével - tételesen sorolja fel, mely kiadások áfája nem helyezhető levonásba. A helyi és távolsági távbeszélő szolgáltatás és a mobiltelefon szolgáltatás igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 70%-a vonható le. Ezzel bizonyítást nyert, hogy az állam pontosan a természetbeni juttatás - nem éppen alkotmányos módon való - vélelmezése miatt tiltja meg az ÁFA levonását. Nincs mód arra, hogy bizonyítani lehessen a kizárólagos üzleti felhasználást (lásd bérelt vonalas kommunikáció, banki terminálok, stb.). Így egyfajta fogyasztási-, vagy luxusadóvá avanzsál az eredetileg "forgalmi" adó. Érdemes az adóhatóság szemszögéből megközelíteni a kérdést: Az előfizetéses telefonszolgáltatás esetén nyilvánvaló, hogy a számlarészletezés hozzáférhető, csupán fizetni kell érte. A kártyás telefonok esetén is - a köztudattal ellentétben - is van lehetőség számlarészletezést kérni. Igaz, azt egyedileg, extra díjfizetés fejében szokás teljesíteni a távközlési vállalatoknál. Ezen a külső szemlélő számára egyértelművé lehet tenni, ha a címzettek nevét és a hívás indokát, esetleg néhány tartalmasabb mondatban annak tartalmát is feltünteti. Ha a hívásköltség netalántán internetes letöltés lenne, akkor 8 bites kódolásban érdemes feltüntetni a kommunikáció tartalmát, de úgy hogy abból annak üzleti jellege megállapítható legyen! Ezzel le is lehetne zárni az ügyet, hiszen Ön a könyvelője számára ideális ügyfélnek, az APEH számára pedig az íratlan szabályokat is betartó lelkiismeretes adózónak minősülne. Az előbbieket az alábbi előírásokra alapozhatja a hatóság: Egyéni vállalkozóként a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított törvény (Szja tv.) idevágó rendelkezései az irányadóak. Mármint ha lennének konkrétan ilyen előírások. Jobb híján az általános szabályokhoz és alapelvekhez lehet visszanyúlni: "Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt". Az is szerepel a törvényben, hogy "nem számít költségnek azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel. (Szja tv. 4.§. (3) és 8.§. (1)) Vállalkozásként sincs a dolog másképpen, azonban itt a már elszámolt költség után kell adót fizetni: Amennyiben a telefon ellenérték nélküli magáncélú használatát a munkavállaló a foglalkoztatójának nem térít meg a foglalkoztatónál az természetbeni juttatásnak minősül és annak kapcsán, a különféle jogcímeken 44%+29%+3% adó merül fel (Szja tv. 69. § (1)). Természetes, hogy a jogalkotó érthetően igyekszik minden olyan kiadást kizárni az elszámolhatóság köréből, amely jellemzően személyes célokat szolgál. Természetesen az Adóhatóságnak nem az a dolga, hogy a jogalkotó szándékától eltérő következtetésre jusson. Mégis gyakran maga az APEH gyakorlatában is ezek az alapelvek teljesen életszerűtlen elvárásokat produkálnak. Az Adóhatóság jelenleg és korábban is nagy energiákat fordított az adózók tájékoztatására. A tájékoztatás részeként különböző jogforrásnak, vagy eljárási alapnak nem tekinthető véleményeket fogalmaz meg. Ezeket iránymutatásnak szokás nevezni. Ezen iránymutatások között található olyan, amely a mobiltelefonok költségeinek elszámolhatóságával foglalkozik. Ebben a következőképpen vélekedik az APEH: "A rádiótelefon mobil jellege miatt - különösen, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély, illetve a vállalkozó lakásba szerelt telefonnal is rendelkezik - kizárólag üzemi, üzleti célt szolgáló eszköznek tekinthető, abban az esetben, ha a MATÁV által megküldött részletes számlával rendelkezik, amely alapján hitelt érdemlően bizonyítható, hogy a beszélgetések üzleti célúak. A részletes számlában szerepelő telefonszámok alapján esetleges ellenőrzés során az adóhatóság bármikor visszakeresheti a telefonszám tulajdonosát. A visszakeresést az egyéni vállalkozó megkönnyítheti egy telefonregiszter segítségével, amelyben legalább is a fix partnereit feltünteti." (APEH 1997/69. AEÉ 1997/5., változatlan formában megerősítve: AEÉ: 2002/8.) Ahelyett, hogy megmosolyognánk a mobilhívások MATÁV részletezőkön való számonkérését, inkább arra érdemes figyelni, hogy az APEH buzgó nyomozóhatóságként szeretné visszakeresni az egyes lebonyolított telefonhívások telefonszámainak tulajdonosait! Valószínűtlen, hogy az APEH ilyen tevékenységre fogja pazarolni ellenőrzési kapacitásait, de ha mégis, akkor ahhoz nap-mint-nap az adatvédelmi rendelkezéseket gátlástalanul át kellene hágnia. Ha egy telefonhívás pedig éppen arról szólt, hogy az üzleti találkozó elhúzódása miatt, Ön később ér haza, az bizony egy üzleti hívásnak minősülne. De ha csalárd módon az aznapi vacsorát is megbeszélik közben. Hmm. Ki tudja? Az APEH nemcsak az előbbi, de más iránymutatásában is jutott már hasonlóan képtelen következtetésre. Erre a legjobb példa az internetes előfizetés költségeinek taglalása: "Az Internet használatával kapcsolatos költségelszámolás bizonylataként minden olyan nyilvántartás elfogadható, amely tartalmazza a használat időpontját, időtartamát megjelölve a használat célját (üzleti-magán), valamint a felmerült költség összegét." (APEH 1998/154., AEÉ 1998/11-12., változatlan formában megerősítve: AEÉ: 2002/8.). Én is lelkes szorgalmazója vagyok az internetes forgalom dokumentálásának, sőt minden egyes átmeneti képállományt és előzményi adatot, valamint az elért IP címek és a meghajtott Flash alkalmazások származási helyének hitelt érdemlő dokumentumait is csatolni javasolom, mondjuk 2 példányban. A tréfát félretéve, célszerű egy fontos tényre felhívni a figyelmet! Az adózás rendjéről szóló többször módosított törvény (Art.) 2003. január 1.-től a korábbinál egyértelműbb és sokkal szigorúbb ellenőrzési szabályokat vezetett be. Az ellenőrzési szabályok tekintetében újdonságként hatott a következő rendelkezés: "Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő." (Art. 60.§. (2)). Ezzel az előírással pont került az olyan Adóhatósági kezdeményezésekre, amelyek nyilvánvalóan teljesíthetetlen követelmények elé kívánták állítani az adózót. Ha ilyet kell keresni, akkor az Szja tv.-ben nyilvántartási előírásként megtalálható a járművek költségeire az útnyilvántartás készítése, az értékcsökkenési kimutatás összeállítása, de említhető még egyes adómentes kifizetéseknek a szükséges dokumentuma is (pl. üdülési csekk nyilatkozata). Mobiltelefonra vonatkozó hívásnyilvántartás, vagy holmi telefonregiszter viszont nincs benne! Sajnos a rendszer továbbra is az Adóhatóságtól teszi függővé az ellenőrzés során megkérhető tájékoztatás szükségességének megállapítását, vagy az ellenőrzött ügyletek megismeréséhez megkívánt adatok, iratok biztosításának mibenlétét. (Art. 60.§. (3)) Az is Adóhatóságon múlik, hogy mit jelent a számára pl. egy telefonköltség-alátámasztás, vagy egy hívásköltség-elszámolás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy, az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok lennének. Mégis nagyon valószínű, hogy az értelmezési vitában ez utóbbira próbálna az APEH hivatkozni. Amennyiben az adóhatóság a vizsgálat során valamilyen megállapításra, vagy következtetésre jut, azt a jogorvoslati rendben bíróság előtt is meg kell tudnia védeni. A magáncélú használat létét, vagy nem létét ugyanis mindkét félnek bizonyítania kell. (Szja tv. 1.§.(4)). Szó sincs arról, hogy az a telefonköltség, amelyről az adóhatóság bizonyítani tudja, hogy mozijegyfoglalásokból és társkereső szolgáltatásokból, vagy valóságshow-kra leadott szavazatokból áll megúszná, hogy annak teljes ÁFA tartalma levonási tiltás alá essen (ÁFA tv. 33.§. (1)) és a bruttó összege után nem kelljen az előbbi 76%-nyi adót megfizetni. Az adózó is nyilvánvalóan fel fog kínálni annyi bizonyítást, amennyit csak bír. Elképzelhető, hogy tanúk fogják igazolni, hogy nem emlékeznek magáncélú hívásokra, és csak olyan telefonbeszélgetések zajlódtak le, amelyeknek a tartalmából következne azok üzleti jellege. Talán még az is elképzelhető, hogy néhány 0690-es hívásra is magyarázatot adnának. Összefoglalva: Se ma, se korábban nem lehetett minden esetre érvényesen kimondani, hogy a telefonköltség automatikusan természetbeni juttatásnak, vagy kizárólag üzleti célú költségnek minősülhet. Az viszont nem igaz, hogy a természetbeni juttatással szembeni "vádhoz" fel kellene készülni valamilyenfajta nyilvántartással, amely szétválasztja a magánjellegű hívásokat az üzletiektől. A kialakuló jogvitában az APEH előnyben lesz, hiszen az adózók többsége ódzkodik a jogorvoslati út végigjárásáig. Pedig könnyen elképzelhető, hogy az Adóhatóság túlkapását csak a Bíróság tudja korrigálni. Megjegyzés: a téma népszerűsége ellenére a gyakorlatban nagyon ritka, hogy az adóhatóság górcső alá veszi a telefonköltségeket. ________________________________________ Ruszin Zsolt FairConto _______________________________________________ Akta mailing list [EMAIL PROTECTED] http://openforum.hu/mailman/listinfo/akta
